Franciaország egyik vidékérõl kapta nevét ez az õsi pásztorkutya. A múlt században a briard-t és a beauce-i juhászkutyát még egy fajtának tartották, de a két vonal késõbb kettévált. A szelekció során a briard-nál a hosszú szõrzet kialakítását tartották szem elõtt. Régen fõ feladata a nyájõrzés volt, amibe a farkasok elleni védelem is beletartozott. A farkasok fogyatkozása után inkább terelõkutya vagy házõrzõ vált belõle, néhány helyen hegyimentõként is alkalmazzák, de vakvezetõ kutyaként is bevált.
Nem szeret tétlenül ülni, hozzászokott a munkához, a nyájak terelése közben elképesztõ távokat tett meg naponta. Elszántan és bátran védelmezi a nyájat vagy a rábízott családot. Gazdájához gyengéd és ragaszkodó ennek ellenére következetesen kell nevelni, mert néha szeretné átvenni a falkavezér szerepét. Könnyen fegyelmezhetõ és végtelenül szelíd és figyelmes a gyerekekkel. Érzékeny lelkû, a legkisebb igazságtalanságot is nehezen viseli el.
Nagy termetû, hosszú szõrzetû eb, szõrzete mely szemeit is fedi kevés ápolást igényel. Feje hosszú, orrháta egyenes, orrtükre fekete, szeme sötétbarna. Füle feláll, csonkolják. Színe fekete, arany-vörös, de a fehér kivételével minden elfogadott kutyaszínben elõfordulhat. Hátsó végtagjain kettõs farkaskaromot visel, ez a kiállításokon alapkövetelmény.
Marmagassága 56-68 cm, testtömege 32-36 kg. Alomszám: 7-9 kölyök. Élettartama 12-13 év.
